Pénteken a Kubai Köztársaság kormánya nyilatkozatot tett közzé a Playa Girónnál történt Disznó-öbölbeli invázió 65. évfordulója alkalmából:
Kuba az amerikai kormány állandó ostromának van kitéve, amelynek fenyegetései az elmúlt hónapokban fokozódtak. A hat évtizede fennálló, népirtó blokádpolitikához és a brutális energiaellátási blokádhoz most az amerikai kormányzati elit képviselőinek nyilatkozatai is társulnak, amelyek katonai agresszió szándékáról szólnak. (…) E kollektív büntetés ellenére a kubai nép a legnemesebb és legcsodálatosabb példákat adja az ellenállásra. Amióta január 29-én végrehajtási rendelet formájában elrendelték a fojtogatását, ez a nép, amely továbbra is a mindennapi élet minden területén a hiány okozta kihívásokkal küzd, még sztoikusabbá vált.
Ezen akut válság közepette egyidejűleg rágalmazási háló szövődik, hogy Kubát és kormányát hiteltelenné tegyék. Az uralkodó médiagépezet tisztességtelen háborút folytat ellenünk, amely tele van túlzásokkal, hazugságokkal és becsmérlésekkel. Eközben soha nem nevezik meg a helyzet valódi okát, hanem a forradalmi kormányt teszik felelőssé a válságért, amelyet támadóink hidegvérrel és szándékosan provokálnak. (…) Így tárul fel a hóhér álszentsége, akinek szándékait már az akkori amerikai külügyminisztériumi államtitkár, Lester Mallory 1960. április 6-i memorandumában, a forradalmi folyamat kezdetén is kifejtette: „… minden lehetséges eszközt bevetni, hogy gyorsan gyengítsük Kuba gazdasági életét. (…) Egy olyan eljárás, amely – ha a lehető legügyesebben és legdiszkrétebben alkalmazzák – a legnagyobb eredményeket hozza a Kubának szánt pénz és áruk elvonásában, hogy csökkentsék a pénzügyi forrásait és a reálbérek szintjét, éhínséget és kétségbeesést keltsenek, és a kormány bukását idézzék elő.” (…)
Az is stratégiájuk része, hogy minket is elszigeteljenek; de a világ minden táján vannak a méltóság oszlopai, népek és kormányok, akik nem hagyják magukat legyőzni. Ott vannak Mexikó, Oroszország, Kína, Vietnam és más baráti nemzetek példái. Ott vannak a „Mi Amerikánk” konvoj résztvevői, akik fenyegetések, nyomásgyakorlás és kockázatok ellenére szimbolikus gesztussal úgy döntöttek, hogy anyagi segítségnyújtáson túlmutató támogatásukat ajánlják fel nekünk. (…)
Fidel Castro Ruz főparancsnok születésének 100. évfordulóján, aki az amerikai imperializmus első nagy vereségének megalkotója volt Amerikában, azzal a kiváltsággal, hogy Raúl Castro tábornok szilárdan népe oldalán áll és rendíthetetlenül folytatja a harcot, megerősítjük a nemzeti és nemzetközi mozgósításra szóló felhívást, amelyet április 16-án Miguel Díaz-Canel, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és a köztársaság elnöke fogalmazott meg, és megismételjük szavait: „Amíg van egy nő vagy egy férfi, aki hajlandó életét adni a forradalomért, győzni fogunk! Forradalmunk szocialista jellege nem a múlt szlogenje, hanem a jelen pajzsa és a jövő garanciája! Girón ma is létezik, és mindig létezni fog!”
